A társadalmi egyeztetésre kiküldött vagyonadó-tervezet és az október 27-én benyújtott T/930. törvényjavaslat összevetése alapján nem lehet azt mondani, hogy a Pénzügyminisztérium egyszerűen félretette volna a beérkezett szakmai kritikákat. A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete által támogatott javaslatcsomag több technikai és végrehajtási észrevétele felismerhetően ugyanabba az irányba vitte a véglegesített normaszöveget.

A kép ugyanakkor kettős. A PM főként ott módosított, ahol egy konkrét adminisztratív, értékelési vagy végrehajtási hibát viszonylag könnyen lehetett kijavítani. A rendszer alapvető szerkezetét érintő MKOE-javaslatok – mindenekelőtt a fokozatos bevezetés, a felső 500-zal történő indulás, a visszamenőleges anti-avoidance szabály elhagyása és az eljárási rendszer újrakodifikálása – lényegében nem kerültek át.

Nem volt teljesen hiábavaló a társadalmi egyeztetés

A legfontosabb következtetés, hogy a társadalmi egyeztetésnek volt mérhető eredménye. A benyújtott T/930. nem pusztán átszámozott vagy nyelvileg átfésült változata az eredeti normaszövegnek. Új értékelési könnyítések, új eljárási garanciák, módosított vállalati adatszolgáltatási szabályok és több olyan technikai korrekció jelent meg benne, amely az egyeztetés során kifogásolt problémákra reagál.

Ebből ugyanakkor nem következik automatikusan, hogy egy-egy módosítás közvetlenül az MKOE beadványából származik. Több szervezet és szakértő is tett észrevételeket. Azt viszont már dokumentálhatóan ki lehet mondani, hogy több olyan ponton változott a normaszöveg, amelyet az MKOE külön, konkrét problémaként azonosított és megoldási javaslattal együtt terjesztett elő.

MKOE-javaslat	T/930-ban történt változás	Értékelés
500 millió Ft feletti saját tőkés cégek automatikus könyvvizsgálati/adatszolgáltatási terhének csökkentése	Az adatszolgáltatás tulajdonosi kéréshez kötött lett; egyes számított értékeknél külön könyvvizsgálat sem szükséges	Erősen visszaköszön
NAV szakértői lista nyilvánossága	A NAV valamennyi belföldi szakértői kategóriáról közzétett listát vezet	Figyelembe vették
Adószámos magánszemély helyzetének rendezése	Megjelent az adószám birtokában folytatott más önálló tevékenység	Részben átvették
NAV-adatra épülő safe harbour	Új bizonyítási garancia került a NAV-modellhez, kalkulátor is megjelent	Részben átvették
Tartozások pontos hozzárendelése	Több esetben részletesebb lett a vagyonelemhez kapcsolódó tartozások kezelése	Részben átvették
Nem tőzsdei cégek merev értékelési képletének enyhítése	100 millió Ft saját tőkéig választható egyszerűbb értékelés, további korrekciók jelentek meg	Részben reagáltak
Fokozatos bevezetés, felső 500, kb. 10 milliárdos induló személyi küszöb	Nem került be	Nem vették figyelembe
Anti-avoidance csak kihirdetés után	Nem történt érdemi korrekció	Nem vették figyelembe
Külön vagyonadó-eljárások visszaterelése az Art./Air. rendszerébe	A külön eljárási rendszer lényegében maradt	Nem vették figyelembe

A legerősebb találat az 500 milliós vállalati adminisztráció

Az MKOE egyik legsúlyosabb kifogása az volt, hogy az 500 millió forint feletti saját tőkével rendelkező társaságokat akkor is automatikusan könyvvizsgálati és adatszolgáltatási költség terhelné, ha egyetlen tulajdonosuk sem kerül a vagyonadó közelébe. Ez tipikus példája volt annak, amikor egy magánszemélyeket terhelő adó miatt indokolatlanul tízezres nagyságrendű vállalkozói körre kerülhet új adminisztráció.

A T/930. ezen érdemben változtatott. A társasági adatszolgáltatás már tulajdonosi igényhez kötődik, és a rejtett tartalék számításánál bizonyos, törvény szerint számított értékek használata esetén külön könyvvizsgálói felülvizsgálat sem szükséges. Ez lényegében ugyanazt az elvet követi, amelyet az MKOE képviselt: ne terheljünk automatikusan minden nagyobb saját tőkéjű céget csak azért, mert valamely tulajdonos elméletileg vagyonadó-alannyá válhat.

A NAV-adatok és az értékelési garanciák irányában is történt előrelépés

Az MKOE hangsúlyozta, hogy önadózási rendszerben nem lehet az adózóra hárítani olyan értékadatok kockázatát, amelyekkel maga a NAV már rendelkezik vagy amelyeket maga állít elő. Ennek megfelelően bevallás előtti NAV-adatlekérdezést, safe harbourt és átlátható szakértői rendszert javasoltunk.

A T/930. ugyan nem hozta létre teljes egészében ezt a rendszert, de elmozdult ebbe az irányba. A NAV ingatlanértékelési modelljénél új adózói garancia jelent meg: a NAV-nak bizonyítania kell a valótlan paraméter megadását, ha az adózó modellértékétől eltérve adóhiányt akar megállapítani. Emellett a NAV-kalkulátor nevesítve bekerült a szabályozásba, és a szakértői nyilvántartások közzétételét is egyértelműbbé tették. Ez még nem az MKOE által javasolt teljes safe harbour, de szakmailag ugyanabba az irányba mutat.

A vállalkozási és cégértékelési problémákból is érzékelt valamit a PM

Az eredeti tervezet nem kezelte megfelelően az adószámos magánszemélyt, és túlságosan mereven alkalmazta a társasági részesedések saját tőkére és tőkésített hozamra épülő képletét. A T/930. már külön foglalkozik az adószám birtokában végzett más önálló tevékenységgel, továbbá 100 millió forintot meg nem haladó saját tőkéjű cégeknél választhatóvá teszi a puszta saját-tőke-alapú értékelést.

Megjelent továbbá a negatív saját tőke kezelése, a kiválással torzított múltbeli eredmények korrekciója és a konszolidált beszámolóknál a nem ellenőrző tulajdonosokra jutó saját tőke és eredmény kiszűrése. Ezek helyes irányú változások, de nem oldják meg az alapképlet problémáját: az egyharmad saját tőke, kétharmad hozamérték és 15 százalékos tőkésítési ráta továbbra is általános főszabály maradt, pedig egy projektcég, ingatlanholding vagy átmenetileg visszaeső KKV gazdasági értéke ettől jelentősen eltérhet.

A stratégiai javaslatokból viszont szinte semmi nem ment át

A legfontosabb MKOE-javaslat az volt, hogy a rendszer ne egyszerre zúduljon rá 15–25 ezer potenciális adózóra és a NAV-ra. Az első évben csak a nagyságrendileg felső 500, mintegy 10 milliárd forint feletti nettó vagyonnal rendelkező személy kerüljön be a személyi hatályba, miközben náluk is az 1 milliárd forint feletti rész maradjon az adóalap. A tapasztalatok alapján lehetne később 5, 2,5, majd 1 milliárd forintra csökkenteni a belépési küszöböt.

Ebből semmi nem került be a T/930-ba. Ugyancsak nem jelent meg érdemi válasz az immobilis vagyonok kényszerű monetizálására, a nagymértékű vagyonértékesítésből eredő túlkínálatra és árnyomásra, valamint a vállalkozásokból történő forráskivonás kockázatára. A rendszer tehát technikailag valamivel javult, de a gazdasági átmenet továbbra is „mindent egyszerre” logikájú, ami súlyos megterhelést fog okozni a NAV számára.

Az eljárási túlszabályozás és a visszamenőlegesség is megmaradt

Az MKOE kifejezetten kérte, hogy a vagyonadó ne építsen saját mini-adóeljárási törvényt az Art. és az Air. mellé. A fizetési könnyítést, a tényállástisztázást, az ellenőrzési rendszert és a kötelező adóhatósági eljárásokat a már létező adóeljárási szabályok között kellene rendezni. Ehhez képest a T/930. a külön vagyonadó-eljárási szerkezetet alapvetően megtartotta.

Nem oldódott meg érdemben a „vagyonadó bevezetésének köztudomásúvá válásától” alkalmazandó anti-avoidance szabály problémája sem. Az MKOE szerint egy később kihirdetett törvény nem minősíthet visszamenőlegesen, hónapokkal korábbi vagyoni döntéseket egy még nem létező adónem elkerüléseként. A megfelelő kezdőpont legkorábban a kihirdetés lehetne. Ez a jogbiztonsági kifogás továbbra is fennáll.

A PM-nél a jól megírt írásos észrevétel láthatóan többet érhet, mint a „termes” egyeztetés

A folyamatból egy másik tanulság is levonható. A Pénzügyminisztérium esetében a szakmai egyeztetés hasznosságát nem feltétlenül az mutatja meg, hogy hány szakértőt ültetnek be egy tárgyalóterembe, hány órán keresztül folyik személyes vita, vagy hány szereplő mondhatja el ugyanazt szóban. A mostani változások alapján sokkal hasznosabbnak látszik a konkrét joghelyhez kapcsolt, szakmailag ellenőrzött, problémát és megoldást egyszerre tartalmazó írásos észrevétel.

Ennek egyszerű oka van. Egy jól szerkesztett szakmai beadvány visszakereshető, továbbküldhető a kodifikátornak, mellé tehető az eredeti normaszöveg, és pontonként eldönthető róla, hogy elfogadható-e. A „termes” konzultáció értékes lehet a konfliktusok és eltérő nézőpontok feltárására, de a normaszöveg javítása végül nem társalgási, hanem kodifikációs munka. A mostani tapasztalat éppen azt mutatja, hogy a PM-nél a precíz, írásos és konkrét szakmai észrevételnek lehet tényleges szövegalakító ereje.

A következő körben már a megmaradt rendszerhibákat kellene javítani

A T/930. tehát jobb lett az eredeti tervezetnél, de ettől még nem lett kész. A technikai részletek több helyen javultak, miközben a fő rendszerkockázatok megmaradtak: túl nagy induló adózói kör, kiforratlan értékelési rendszer, külön vagyonadó-eljárási szabályok, a visszamenőleges anti-avoidance kockázata és az immobilis vagyonok likviditási problémája.

Az MKOE álláspontja ezért nem változott meg attól, hogy néhány észrevételünk felismerhetően megjelent a T/930-ban. Ezeket a módosításokat helyesnek tartjuk és üdvözöljük. Ugyanakkor továbbra is azt javasoljuk, hogy a vagyonadót fokozatosan, az első évben a legnagyobb vagyonokra koncentrálva vezessék be, és csak az első működési tapasztalatok, a NAV-rendszerek, az értékelési gyakorlat és a gazdasági hatások ismeretében terjesszék ki az 1 milliárd forintos programszintig. A társadalmi egyeztetés akkor ér valamit, ha nem pusztán lezárják, hanem ténylegesen folytatják is.