Az Európai Unió rendelete 12 évvel ezelőtt a termékpiacok közös szervezéséről szólt. Ennek a 164-165. cikke lehetőségként (!) említi – a releváns érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően (!) – hogy az elismert szakmai szervezetek a tagállam megfelelő jogalkotójához fordulva kérjék, hogy azon piaci szereplők, akik élvezik szakmai szervezet tevékenységéből fakadó előnyöket, azoknak kötelező hozzájárulást kelljen fizetniük.

Ezt eddig két területre vezette be egy-egy agrárminiszteri rendelet, az egyik a tejágazatra, a másik a dísznövényekre vonatkozik.

A Tej Terméktanács már közzétette a 2024-es beszámolóját, amely szerint a forgalom fél ezrelékét kitevő hozzájárulásból és védjegyjegyhasználatból a piaci szereplőktől összegyűlt mintegy negyedmilliárd forintból nagyjából 190 milliót használtak fel, ennek bő egyharmada 117 iskolában végzett edukációra ment el, ahol 132 oktatási napon, 973 osztályfőnöki órát és ezt követő élményállomásos programot tartottak. Erre iskolánként kb. 600 ezer forintot költöttek. Jutott még a kereskedelmi láncok hirdetési újságjaiba a „Tejszív” logót viselő tej és tejtermék hirdetésekre, de a Gyomaendrődi Sajt- és Túrófesztiválra is.

A Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete azonban nem tett közzé ilyen beszámolót, viszont 2025. július elején kiküldtek egy sor levelet a potenciális alanyoknak (köztük az érintett őstermelőknek is), hogy 8 milliós forgalom alatt 5 ezer forintot, felette 10 ezer forintot utaljanak át telephelyenként, ha termelnek, forgalmaznak hagymás, gumós, gyöktörzses dísznövényeket, dugványokat, palántákat, facsemetéket, díszfákat, cserjéket vagy egyéb élő növényeket. Fizetniük kell a növénykölcsönzőknek, tájépítészeknek, kertészeknek, parképítőknek, sőt még a sportpályáknak és a temetőknek (!) is. Az érintettek köre elérheti az 50 ezret, a befolyó összeg maximális összege az MKOE becslése szerint évi félmilliárd forint lehet.

Az MKOE megkereste a főtitkár asszonyt, aki jelezte, hogy igyekeznek értesíteni a piaci szereplőket a kötelezettségről és bíznak az önkéntes teljesítésben, mivel korlátozott az eszközeik a hozzájárulás megfizetésének kikényszerítésére.

A rendeletből következően egy 50 bolttal rendelkező, élővirágot is áruló hálózat éves hozzájárulása félmillió forint. A tájékoztatásuk szerint a „bevallást” (nyilatkozatot) e-mailen kell benyújtani, azon vélhetően elfogadják az elektronikus hitelesítés nélküli szkennelt aláírást is. A bevalláson nem szerepel összeg, de részletes tevékenységi besorolást kérnek és meg kell jelölni a telephelyek számát is.

Látszólag minden rendben van azzal, igaz?

Nos, a központi költségvetésből az agrármarketing célelőirányzat már 2018-ban is 2 milliárd forint körüli összeg volt, ami azóta tovább növekedhetett, de – ezek szerint – ebből nem jut a Tejterméktanácsra és a dísznövények népszerűsítésére.

A díszkertész ágazatban közel két tucat szakmai szervezet működik aktívan, gyakorlatilag minden részterületnek van saját közössége valamilyen intézményesített formában. Állításuk szerint a COVID és az azt követő kormányzati intézkedések bizonyították (nem tudni hogy mi által és mi köze ennek a COVID-hoz), hogy hatékony érdekképviseletre a szakmaközi szervezet, a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete képes, ahol a rendelet alapján százmilliós dedikált forrásra számítanak. Nem tudni az EU rendelet által előírt egyeztetésekről, amit a piaci szereplőkkel le kellett volna folytatni. Beszámoló hiányában csak annyit tudni, hogy a befolyt pénzt például az „egész szakmát” érintő, kiemelt innovációs kutatások és/vagy fejlesztések támogatására fordítanának, de a célok között szerepel egy védjegy működtetése, illetve a „kereskedelemfejlesztéssel kapcsolatos feladatok elvégzése”, jelentsen ez bármit is.

A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete emlékeztet, hogy a kormány „új gazdaságpolitikai akciótervében” a 8. pontban ismét szerepelt a KKV szektor adminisztrációjának csökkentése, de valahogy ez minden évben mégis az adminisztáció növekedésével jár.

A fent vázolt „aprópénzszedés” semmiképpen se mondható az adminisztráció egyszerűsítésének!

Ha a két rendeletben – elég pongyolán szabályozott – hozzájárulás tekintében mintegy 80 ezer piaci szereplő évente 1 órát kell, hogy foglalkozzon az aprópénz szabályainak (könyvelők segítsévével történő) követésével, bevallásával, megfizetésével, akkor ez évi 80 ezer inproduktív munkaórát jelent, amit ha tízezer forintos működési rezsivel számolunk, akkor pont 800 millió forint jön ki, ami a potenciálisan beszedhető 800 milliós hozzájárulással azonos összeg, nem is beszélve a két szervezet működési költségeiről.

A fajlagos beszedési költség tehát 100 százalékra becsülhető!

Ilyen fajlagos költség láttán kijelenthető, hogy ostobaság volt a hozzájárulásról szóló két rendelet megalkotása, ami sérti a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete tagjainak érdekét (is), hiszen a KKV-k minderről tőlük kérnek tájékoztatást. Ez a tájékoztatási tevékenység azonban rendre nem térül, a hozzájárulás bevallása kapcsán pedig egyéb adminisztratív problémák is felmerülhetnek.

Az MKOE álláspontja az, hogyha a kormány szeretne ezekre az agrármarketing célokra költeni, akkor azt a központi költségvetésből állják és ne hagyják, hogy az EU rendelet szerint nem is kötelező éves aprópénz gyűjtéséről rendelet születhessen!

A téma kísértetiesen hasonlít a minimálbéres dolgozó kapcsán havi néhány ezer forint államkincstári igényelgetéséhez, amit az MKOE szintén kifogásolt, de az NGM még válaszra sem méltatott bennünket.

Ruszin Zsolt, az MKOE alelnöke