Ide kattintva tölthető le a javaslatcsomag.
Történelmi helyzetben készült el a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének adótechnikai, adójogi és ügyviteli javaslatcsomaga: nem azért, mert a könyvelők hirtelen ráértek volna jogalkotási esszéket írni, hanem azért, mert a napi gyakorlatban összegyűlt hibák, elakadások, túlszabályozások és digitális zsákutcák mára olyan mennyiségűvé váltak, hogy azokat már nem lehet egyenként, tűzoltásként kezelni. Az MKOE anyaga 22 fejezetben összesen 154 konkrét javaslatot tartalmaz: 2 pont szól az adójog-alkotási érdekegyeztetésről, 8 az adózási rendtartásról, 3 az adóbíráskodásról, 4 az egyéni vállalkozásról, 7 a meghatalmazásokról, 20 a NAV-eljárásokról és digitalizációról, 4 az adófolyószámláról, 15 az ügyfélkapu–cégkapu–RNY rendszeréről, 3 a pénzforgalomról és bankokról, 6 a pénzmosás elleni bürokrácia csökkentéséről, 13 a cégjogról, számvitelről és könyvvizsgálatról, 10 a munkaügyi és ellátási ügyekről, 4 a KSH és MNB adatszolgáltatásokról, 8 az áfáról, 8 az szja-ról, 9 a KATA-ról, 3 az EKHO-ról, 15 az önkormányzati adókról és HIPA-ról, 4 az egyszerűsített foglalkoztatásról, 1 a KIVA-ról, 5 a járulékokról és ellátásokról, valamint 2 a gépjárműadó és cégautóadó kérdéseiről. Ez nem kívánságlista, hanem működési hibajegyzék, csak udvariasabb csomagolásban.
Az anyag egyik kiindulópontja, hogy az adótörvényeknél vissza kell állítani a kötelező, nyilvános és legalább 30 napos szakmai egyeztetést, és egyeztetés nélküli adózási javaslat ne kerülhessen az Országgyűlés elé. Ez nem formai kérdés: az elmúlt években a könyvelők, adótanácsadók és vállalkozások túl sokszor szembesültek azzal, hogy a jogszabály megszületik, a rendszer nincs kész, a tájékoztató késik, a könyvelő pedig hétfő reggelre legyen egyszerre jogalkotó, szoftvertesztelő és ügyfélszolgálat. Az MKOE ezért nemcsak több egyeztetést kér, hanem igazolható, cégkapus kézbesítést, KAÜ-azonosítással működő nyilvános véleményezési felületet és visszakövethető szakmai párbeszédet.
Kiemelt javaslat, hogy a NAV tudástárából nyilvános, kereshető, anonimizált állásfoglalás-adatbázis készüljön, amelyet az adóhatóság mesterséges intelligencia segítségével folyamatosan karbantart, havonta lezár, archivál és letölthetővé tesz. Ugyanez vonatkozna az önkormányzati adóhatóságok kiadott, lektorált és megerősített állásfoglalásaira is, amelyeket a NAV egységes tudástárban tenne közzé. Ha ugyanis az állam azt üzeni a vállalkozónak, hogy „majd megoldod egyedül”, akkor az állásfoglalás nem lehet ködös vélemény, hanem törvényben védett kapaszkodó kell legyen.
Az anyag külön fejezetben foglalkozik azzal is, hogy a könyvelői szolgáltatást mélyebben kell szabályozni. A javaslat szerint a gazdálkodó szervezeteknél legyen kötelező a könyvelői közreműködés és a név szerinti bejelentés, az induló egyéni vállalkozóknál pedig adókedvezmény támogassa a legális könyvelői szolgáltatás igénybevételét. Ez egyszerre védené a vállalkozót, tisztítaná a piacot és csökkentené a zugkönyvelés kockázatát. Az MKOE ebben nem szakmai kiváltságot kér, hanem azt mondja ki, amit a válságok idején mindenki megtapasztalt: a könyvelő nem fölösleges adminisztrátor, hanem a jogkövetés első védvonala.
A NAV-eljárások és a digitalizáció területén az anyag kemény, de pontos kritikát fogalmaz meg. Szerepel benne az eBEV elhamarkodott kivezetésének elutasítása, az ÜPO dokumentumtárának működőképessé tétele, a nullás igazolás egyszerű igénylése, a normál munkavállalói bejelentés mobilalkalmazásos lehetősége, az EFER több bankra történő kiterjesztése, valamint az, hogy az adóhatóság közérthető jegyzőkönyveket és határozatokat készítsen. Az anyag önironikus tanulsága itt világos: a digitalizáció nem attól digitális, hogy a papírt PDF-ben kell feltölteni egy idegesítőbb felületre.
Erős blokkot kapott a fizetési könnyítések és végrehajtási eszközök reformja. Az MKOE 60 hónapos, üzleti tervhez és valós fizetőképességhez kötött részletfizetési pályát javasol, valamint az automatikus részletfizetés árbevétel-arányos kiterjesztését. A követelésfoglalásnál az anyag kimondja: a NAV jelenlegi gyakorlata sokszor nemcsak pénzt hajt be, hanem üzleti kapcsolatot, reputációt és működőképességet is rombol. Egy kis összegű tartozás miatt partnernek kiküldött követelésfoglalás nem arányos hatósági eszköz, hanem gazdasági kivégzés is lehet, főleg ha párhuzamosan inkasszó is fut.
Az áfa-fejezet egyik legfontosabb pontja, hogy a NAV OSA adatai mellett az adóhatóság ne tagadhassa meg mechanikusan az adólevonási jogot a számla hiányára hivatkozva, hiszen az online számlaadat már a hatóság birtokában van. Az anyag emellett javasolja a 65-ös bevallás és az A60 összevonását, a folyamatos teljesítés időszakának és a fizetési határidőnek a számlaadatok közé emelését, az online számlajelentési bírságok reformját, valamint azt, hogy technikai hibánál legyen előzetes felszólítás, javítási lehetőség és bírságplafon. Ez a szemléletváltás egyszerű: aki adót csal, azt üldözni kell; aki API-hibába fut, azt nem kell kivégezni.
Az szja- és KATA-fejezetekben több, napi ügyviteli szinten fájó pont jelenik meg. Az anyag rendeztetné az adószámos magánszemély státuszát, egyszerűsítené a devizás jövedelmek forintosítási szabályait, kezelné az átalányadózás értékhatár-túllépését, visszahozná a KATA rugalmasabb használatát, lehetővé tenné a cégek felé számlázást többletadóval, és megszüntetné azokat az értelmezési hibákat, amelyek például társasházak, egészségpénztárak, Airbnb vagy Booking esetén indokolatlanul kifizetői bevételnek minősítettek egyes összegeket. A cél nem a régi KATA feltámasztása változatlan formában, hanem egy működő, ellenőrizhető, vállalható kisvállalkozói adózás kialakítása.
Az önkormányzati adók és a HIPA különösen erős részt kaptak. A javaslatok között szerepel a sávos iparűzési adó automatikus induló státusza, a sávhatárok értékállóságának biztosítása, a szünetelés alatti adófizetés megszüntetése az adózási mód elvesztése nélkül, az előlegek újragondolása, az alvállalkozói teljesítés fogalmának tisztázása és az ASP-rendszer használhatóságának javítása. Az anyag külön figyelmeztet arra is, hogy a TAO-alap HIPA-alapként való átvétele csak alapos hatásvizsgálattal képzelhető el, mert különben jelentős önkormányzati bevételkiesés keletkezhet.
A számviteli, könyvvizsgálati és cégjogi javaslatok is gyakorlati problémákra reagálnak. Ilyen a mikrogazdálkodói beszámoló újragondolása, a standard kiegészítő melléklet és számviteli politika bevezetése, a beszámolót készítő személy OBR-ben való azonosítása, a könyvelőváltásnál keletkező munkadokumentumok jogi státuszának rendezése, valamint a kis közalapítványok könyvvizsgálati terhének arányosítása. Ezek nem látványos politikai mondatok, de pont az ilyen szabályok döntik el, hogy egy kis szervezet adminisztrációja kezelhető vagy fullasztó lesz.
A javaslatcsomag összképe világos: az MKOE nem egyszerűen kevesebb adót vagy kevesebb ellenőrzést kér, hanem kiszámíthatóbb jogalkotást, arányosabb szankciókat, használhatóbb digitális rendszereket és olyan adóhatósági működést, amely a jogkövetést támogatja, nem büntetési alkalmakat keres. Lehet rajta vitatkozni, lehet egyes pontokat pontosítani, lehet néhány mondatot feszesebbre húzni, de a 154 javaslat mögötti szakmai üzenet nehezen söpörhető le: a magyar adórendszer nem attól lesz modern, hogy minden régi nyomtatvány kap egy új online felületet, hanem attól, ha a jogszabály, az adat, a hatóság és a vállalkozói valóság végre ugyanabba az irányba kezd el mozogni.